Különböző kultúrák, mítoszok a szerelem nyomán

Különböző kultúrák, mítoszok a szerelem nyomán

Közzétéve: 2014.01.15. Szerda, 00:01 |  Szerző: Kriszta

Ha szétnézünk a környezetünkben, észrevehetjük, hogy a szerelem egy túlmisztifikált érzés lett, a mai rohanó életben.  Sokan úgy vannak vele, hogy a boldogságra csak valahol a túlvilágban, vagy a mozivásznon lelhetnek rá. Miért is? Miért érzik az emberek azt, hogy szerelem, és a boldogság csak a filmekben létezik? Hogyan érzik kiegyensúlyozottnak magukat az emberek, ha szerelem nélkül párkapcsolatban élnek? Megmutatjuk neked, hol létezik még a szerelem, egy új látásmódot kapsz, mire a cikk végéhez érsz.

Fotó:iszolnok

Több ezer kilométerre tőlünk a keleti kultúrákban a boldogság, a szerelem, a földi, túlvilági élet, a testiség és a spiritualizmus, tisztaság és bűn fogalmak egymáshoz való viszonya egészen más ideológia szerint él, mint a nyugati emberekben. Ezek a tanítások és legendák bár az ókorban keletkeztek, kisebb-nagyobb mértékben a mai ember számára is ismertek és hatással vannak rájuk.

Amikor a Kelet és a boldogság összefüggéseire gondolok, nekem Buddha jut elsőként az eszembe, hiszen az ő tanításai szerint minden érző lény rendelkezik azzal a képességgel, hogy felismerje tudatának valódi természetét. Így léphet túl azokon a korlátokon, amelyeket önmagának épített és így találhatja meg önmagában a boldogságot, a harmóniát. Különösen sokat segíthetnek ebben azok az ok-okozati (karma) tanítások, amelyeket Buddha megvilágosodása után adott az embereknek. Ezek által megérthetjük, hogy képesek vagyunk saját kezünkbe venni az életünket.

„Mindenki maga irányítja sorsát;
mi magunknak kell megteremtenünk boldogságunk okait.
Csak mi tartozunk ezért felelősséggel, senki más.”

Őszentsége XIV. Dalai Láma

Buddha

Egy kicsit más vizekre evezve, más tájakra és más korokba, láthatjuk, hogy egészen különböző felfogások is léteztek a boldogság, de inkább a szerelem témájában. Például a görögök vagy a rómaiak szerint az igazi szerelem megköveteli, hogy az ember eldobja az egóját, ezért válhat a szerelem ajtóvá az isteni felé.

A rómaiaknál Vénusz eredetileg a virágzó tavasz istennője volt, csak később öltötte magára a szerelem és a szépség isteni jegyeit. Eredetileg neve jelentése: báj, vágy.

Ám a rómaiaknál sokkal kevésbé voltak visszafogottak a görögök, ahol Vénusz megfelelője Aphrodité volt.  A legenda szerint mikor kilépett a habokból a partra, amerre járt, lába nyomán csodás növények és fák keltek ki a földből. Az Aphrodité növényeinek nevezett gyümölcsöket, virágokat és illatszereket különösen alkalmasnak tartják a szerelmi vágy fokozására (afrodiziákumok).

Aphrodité

Aphrodité szerette a vigadalmakat és a fülledt erotikát, így jó pár szerelme volt és több gyermeke is született. Ezek közül talán a leginkább közismert, Erósz, aki a szerelem és a szexuális vágy istene a görög mitológiában. (A rómaiak Cupidonak nevezték.). A legendák szerint nyilai szerelmet ébresztettek vagy oltottak ki.

Káma-szútra

Ha már a szerelem és a szexuális vágy istenét említettem, nem mehetek el szó nélkül az indiai mitológiából ismert Káma mellett sem, akinek legendás műve a szerelmi kultúra megismeréséről szóló Káma-szútra volt. A Káma-szútra sokkal több, mint, amit felületesen gondolunk, tudunk róla. Beszél a jó modorról, az udvarlásról, a házasságról, a vágyfokozásról és – amit általánosságban ismerünk - a testi szerelem gyakorlati fogásait is bemutatja.

A szerelem létezik, csak tudjunk látni a dolgok egészét, ne csak a részleteket. Keleti kalandozásaim végén talán annyival zárnám soraimat, hogy a boldogságot eredményező fejlődéshez tehát nagyon fontos, hogy mindent a lehető legmagasabb szinten lássunk: a nőt minden női tökéletesség kifejeződéseként, a férfit pedig a férfias erő és aktivitás megtestesítőjeként kell látni és tisztelni. Ahogy a mesés Kelet tanította.

Szerző: Öhl Krisztina - Gondolatfészek